Ki? Miért? Meddig?

Amikor kiderült, hogy hétfőtől nem fognak a gyerekek bejárni az iskolába, a nagyfiam ezt mondta: "Végre itthon tanulhatunk! Te úgyis tanító nő vagy, majd megtanítod nekünk amit kell. " Mosolyogtam ezen. Nekem egy régen dédelgetett álmom, hogy kipróbáljuk a gyerekekkel az otthontanulást. Most itt a lehetőség. Azt azért nem gondoltam volna, hogy ehhez egy világméretű járvány kell. De ez kellett.

Aztán ahogy beszélgettünk a gyerekekkel, ahogy gondolkodtam hogy mihogyanlesz, két gondolat lett bennem egyre erősebb. Az egyik, hogy ez egy nagyon izgalmas élet, ami most kezdődik. Tele újdonságokkal és meglepetésekkel. Kihívásokkal és lehetőségekkel. Ez nekem tetszik, ez engem motivál. A másik gondolat pedig az volt, hogy nem minden anyuka tanítónő, aki most otthon marad a gyerekeivel, meg a tananyaggal. Sokakat talán félelemmel és aggódással tölt el a gondolat, hogy mihogyanlesz. Na ezért kezdtem el írni ezt a blogot.

Nem próbáltam még az otthontanítást, nem vagyok felkészült és nem olvastam magam halálra ebben a témában. Egyszerűen csak azt érzem magamban hogy a jelen helyzet bátorsággal és izgatottsággal tölt el. Van kedvem ehhez a kalandhoz, és ahhoz is van kedvem, hogy megosszam a tapasztalataimat mindazokkal, akik nem ennyire motiváltak ebben a témában, de mégis belekényszerültek a helyzetbe. Hiszen egy országnyi anyuka kezdi holnap az otthonoktatást. És nem mindegyik tanítónő ugyebár.

Tehát. Ha van kedved, kövess minket. Olvasd el hogyan rendezkedtünk be, hogyan oldjuk meg a mindennapokat, a tanulást, a háztartást, a kikapcsolódást, a rendszert és a rendszertelenséget. És ami a legfontosabb: írd le TI hogyan csináljátok! Kérdezz, kommentelj, ötleteljünk együtt!